TÖRTÉNÉSZ főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Történelemmel foglalkozó szakember, tudós.
Jeles, kiváló, neves történész. □ A klubban találkozom egy történésszel, aki
évekig búvárkodott a bécsi udvari titkos levéltárban. (Móricz Zsigmond) || a. (
régies) Történetíró.
- Szóösszetétel(ek): 1. történészképzés; 2. hadtörténész; irodalomtörténész; műtörténész; művészettörténész.
- történészi.