TÖPÖRTYŰS melléknév -en, -ebb [e, e], (kissé
népies) tepertős [ë.ë v. e-e], (
ritka) tepertyűs [ë-ë], (
tájszó) töpörtős
- 1. Töpörtyűvel (1) készült. Töpörtyűs pogácsa, rántotta. □ A nemesi fölkelő sereg addig elmegy, amíg a tarisznyában tart a hazulról elhozott tepertős pogácsa; mikor az elfogyott, hazamegy. (Jókai Mór) Az almáriumban
megtalált
egy tányér töpörtős pogácsát. (Mikszáth Kálmán) || a. Olyan <étel>, amelyre töpörtyűt tettek, töpörtyűvel meghintett. Töpörtyűs zsemle; tejfeles, töpörtyűs túrós csusza. □ Csak már egyszer
egy kis jó libapecsenyével ülhetnék szemközt, hozzá tepertyűs öntött salátával. (Jókai Mór)
- 2. (népies) Olyan <ajak, száj>, amin töpörtyű (2) támadt. Töpörtyűs ajak; töpörtyűs szájú.