Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

TÖMJÉN főnév -t, -ek [ë], -je [e] v. -e [e]
  • 1. Egy fajta, főleg Arábiában és Kelet-Afrikában tenyésző fa kérgéből nyert sárgásvörös színű gyanta, mely hevítéskor sűrű füstöt és kellemes illatot áraszt. A tömjén füstje betöltötte a templomot. □ S ha papok tömjénjük gőgösebben rázzák Mindezek halálos sorsunk magyarázzák. (Ady Endre) || a. Tömjénfüst. Szóláshasonlat(ok): fél v. irtózik tőle, mintördög a tömjéntől. □ A füstölő lilás tömjéne szállt, szállt. (Juhász Gyula) Titokzatos templomok öblén | meleg gomolyba szállt a tömjén. (Kosztolányi Dezső) A város tömjén illatával árad és | szent ének s hangos jajgatások öntik el. (Babits Mihály–Szophoklész-fordítás)
  • 2. (átvitt értelemben, ritka) Nagyfokú hízelgő elismerés, magasztalás. □ Hiúságuk naponkint friss tömjénnel táplálkozik. (Vas Gereben)
  • Szóösszetétel(ek): tömjénfa; tömjénfelhő; tömjénfüstölő; tömjénillat; tömjénszag.
  • tömjénes; tömjénű.