TOR [1] főnév -t, -ok, -a v. -ja
- 1. (régies, irodalmi nyelvben) Általában több-kevesebb résztvevővel folyó, bőséges v. ünnepélyes evés-ivás, lakoma. Víg tor; tort csap, készít, ül. □ Keserves sors! adjatok bort! | Lakjuk el előre a tort. (Csokonai Vitéz Mihály) Tegnapelőtt reggelig tartott a tor. (Krúdy Gyula)
- 2. (népies) (Halotti v. temetési) tor: temetés után a halott emlékére a temetésen megjelent rokonok, ismerősök számára rendezett vendégség. A temetés után egy kis tor is volt. Ott volt a toron. □ Tort ülendek a holt bán felett. (Vörösmarty Mihály) Egy keresztelő mégis többet ér, mint egy tor. (Mikszáth Kálmán) Halotti torban folyjon drága bor. (József Attila) || a. (népies) Dinsznótor. A toron jól belakott. Meghívták a tor ra. □ Húzzák a cigányok valami víg toron. (Petőfi Sándor)
- 3. (ritka, népies) Ilyen alkalmakkor feltálalt v. fogyasztott ételek, italok sora. A tor megfeküdte a gyomrát. Végigette a tort. □ A szaladó barmot
leverék tüstént víg tort készítve belőle. (Vörösmarty Mihály)
- Szóösszetétel(ek): disznótor.
- toros.