TÖRÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- I. A tör (főleg I. 14, 67, II. 12, 5) igével kifejezett cselekvés, tevékenység; az a cselekvés, hogy vmit törnek, ill. ennek eredménye.
- 1. Vmely vékonyabb, hosszúkás tárgynak hajlítással, feszítéssel két v. több darabba való széttagolása, eltörése v. vmely dolog kiálló részének ily módon való leválasztása. Ág, gally, léc, rőzse, venyige, virág törése; dohánylevelek törése; a dió, a kender törése. || a. Kukoricatörés. Törés után a kukorica szárát levágják.
- 2. Vmely anyagnak, tárgynak ütéssel, feszítéssel több darabba való tagolása, szét- v. összetörése, ill. belőle ily módon darabok leválasztása, letörése. Cukor, bors, dió, edény, festék, jég, kenyér, kő, mák, pohár, rögök, só, üveg törése; a fal törése: falnak ágyúval v. faltörő kossal való rombolása.
- 3. Vmivel v. vki által tört rés, hézag vmi(be)n. □ A pogányság
A falak törésin nyüzsög mint a hangya. (Arany János) Beljebb nyomultunk a nád közé. Vezetőnk
kémlelte a törést, melyen az utánunk jövőnek előttünk el kelle menni. (Jókai Mór) || a. (tájszó) Nyom az úton v. a hóban. || b. (átvitt értelemben) □ A pálya nehéz volt,
semmi törés, semmi nyom, én első
vándor a kietlenben. (Kossuth Lajos)
- 4. (átvitt értelemben) <Személyek v. csoportok közt> szakítás; kenyértörés. Törésre került a dolog; törésre viszi a dolgot. □ Minek törésre vinni a dolgot. Jobb volna új terveket készíteni. (Kemény Zsigmond)
- 5. Törekvés. Magasra, nagyra, sikerre törés.
- II. <A törik, el-, fel-, megtörik igével kifejezett esemény, jelenség, folyamat, ill. annak eredménye.>
- 1. Az a tény, hogy vmi (el- v. meg)törik. Az ágak törése a gyümölcs súlya alatt. A föld kérgének törései hozták létre a hegyeket. || a. Ennek eredménye, vmely anyagban, tárgyban létrejött hézag, hiány. A márványban hosszú törés van. □ Egy régi római
kőkoporsó egyik végén van egy nagy törés. (Jókai Mór)
- 2. Kül. vmely csontnak külső erő hatása v. baleset folytán bekövetkező kettéválása, eltörése. Kétszeres törés; a boka, a kar, a láb(szárcsont), a kulcscsont, az orrcsont törése. || a. Az így keletkezett folytonossági hiány <vmely csonton>. Fedett törés; → nyílt törés. A törés gyorsan gyógyult. Az orvos egybeilleszti a törést.
- 3. (népies) <Bőrön> dörzsölés, horzsolás folytán keletkezett hólyag v. seb; feltörés. Törés van a lábán a rossz csizmától, a ló hátán a nyeregtől.
- 4. (ásványtan) Ásványok letört, levált, ill. kettévált részeinek, darabjainak az a felülete, ahol a szétválás megtörtént. Kagylós, sík, sima, szálkás törés.
- 5. Hirtelen elhajlás a felvett iránytól; vminek megtörése. Vmely vonalnak a folyó, az út irányának törése. || a. (fizika) A fény törése: a f. irányának megváltozása, amikor más közegbe lép.
- 6. (átvitt értelemben) Vmely folyamatban, haladában, lendületben bekövetkezett szakadás, szünet, hézag, v. a fejlődés előző irányától való eltérés; az a tény, hogy vmi megtörik. 1849 után nemzeti fejlődésünkben törés állt be. □ Tagadhatatlan, hogy ez a mese telistele van töréssel. Fejlesztése sokszor erőszakos. (Kosztolányi Dezső)
- 7. (átvitt értelemben) A bor törése: a bor színének, fényének tompulása, megváltozása, homályossá, zavarossá válása, megtörése.
- Szóösszetétel(ek): 1. törésfelület; töréshatár; törésmutató; töréspróba; törésrendszer; 2. bordatörés; csonttörés; faltörés; fejtörés; fénytörés; hajótörés; házasságtörés; hólyagtörés; hullámtörés; kartörés; kendertörés; kenyértörés; kerékbetörés; koponyatörés; kukoricatörés; lábtörés; nyavalyatörés; stílustörés; sugártörés; szentségtörés; tengelytörés.
- töréses; törési; törésű.