TÖLTET [1] [e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë],
essen [e-ë]
Megparancsolja v. okozza, hogy vki vmit töltsön (17, II).
Bort töltet a palackokba; puskát töltet; utat töltet. □ A felső falu
szabályos utcát töltetett. (Jókai Mór) || a. (
átvitt értelemben)
Időt töltet v.
tölteti az időt vkivel: okozza, hogy vki fecsérelje az idejét; vkit semmittevésre v. haszontalan tevékenységre késztet.
Csak tölteted velem az időt. Ne töltesd hiába az idejét. □ Vette észre, hogy itt csak az időt töltetik vele. (Jókai Mór)
- Igekötős igék: áttöltet; betöltet; beletöltet; eltöltet; feltöltet; kitöltet; letöltet; megtöltet; rátöltet; teletöltet; utánatöltet; visszatöltet.