TÖLTELÉK [e] főnév -et, -e [ë, e] v. -je [e]
Általában az a dolog, kül. anyag, amellyel vmit meg- v. kitöltenek.
- 1. Töltött káposztának, töltött paprikának v. vmely más töltött (húsos) ételnek az a része, amely darált v. apróra vágott húsféle és más hozzávaló keverékéből áll, és amelyet vmely ehető borításban főznek v. ritkábban sütnek meg. Tölteléket készít töltött paprikához, töltött velőhöz. A töltött káposztából csak a tölteléket eszi. || a. Vmely levével együtt tálalt, töltött húsos ételnek ez a része az ezt magában foglaló borítással együtt. Töltött paprika volt ebédre, megettem három tölteléket. □ Láttam, hogy főzik itt a töltött káposztát
több benne a hús, mint a rizs, és a tölteléke is úszik a kövér zsírban. (Móricz Zsigmond) || b. Darált, v. aprított húsból v. állati belső részekből, rizsből, kásából v. zsemledarabokból és fűszerekből álló keverék, amelyből bélbe töltve hurka, kolbász készül. A hurka, a kolbász tölteléke. A töltelék túlságosan fűszeres. □ A mély tányérba belenyomkodták néhány májas és véres töltelékét. (Kosztolányi Dezső) || c. Zsemléből, tojásból és fűszerekből összekevert anyag, amellyel a töltött csirkét, galambot v. a töltött borjúhúst készítik. Elkészítette a tölteléket a csirkébe. || d. Sült tésztába tett gyümölcs, lekvár v. vmely rendsz. rétegesen kent krémszerű édes anyag. Mák és dió lesz a kalácsok tölteléke. A torta töltelékében csokoládé és vaj van. □ Fagylalttartályokat látok,
óriási rézüstökben a krémes lepény aranysárga töltelékét. (Kosztolányi Dezső)
- 2. Salak, föld v. törmelék, amellyel vmely gödröt, üreget, alacsonyabb v. egyenetlen tereprészt kitöltenek, ill. a terep többi részével azonos szintűvé tesznek. Homokot használt tölteléknek. A gödröket töltelékkel tömték be. || a. jelzői használat(ban) Ilyen célra használt <anyag>. □ A töltelék földet kellett
mélyen kiásni. (Jókai Mór)
- 3. (ritka, katonaság, régies) A bomba belsejébe helyezett apró, éles v. hegyes vasdarabok, amelyek robbanáskor szétrepültek. □ Hiába türtőztette a nevetést, kipattant belőle egyszerre, mint egy bombából a töltelék. (Jókai Mór)
- 4. (átvitt értelemben, választékos, rosszalló) Olyan személy, aki másokkal együtt vmely (tisztességtelen, megvetett, alávaló) helyen szokott tartózkodni, ill. oda való. Bordélyházak tölteléke. □ Megholt már a, te pokol töltelékje, minek ásod föl a sírból. (Csokonai Vitéz Mihály)
- Szóösszetétel(ek): 1. töltelékanyag; 2. ágyútöltelék; börtöntöltelék; hurkatöltelék; kocsmatöltelék; verstöltelék.
- töltelékes.