TÖKKELÜTÖTT [e; l-ü] melléknév -en, -ebb [e, e] (kissé durva, bizalmas)
Eredendően nehéz felfogású, ostoba, tökfejű <személy>. Én se vagyok tökkelütött. Mért vagy ennyire tökkelütött? □ Feddhetetlen életű, amellett nem tökkelütött ember. (Arany János) Oly ostobának érzem magam, oly egészen átlátom a tökkelütött ember
állapotát, hogy ki sem mondhatom. (Madách Imre) || a. (régies) Ilyen személyre valló, jellemző, hozzá tartozó <főleg fej>. □ Ily gondolatok születének Nem tökkelütött koponyájában. (Petőfi Sándor)