Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan, ami vmely eseményt, normát v. kitűzött célt nem ér el; hibás, hiányos. Tökéletlen alkotás, eljárás, másolat, módszer, utánzat. || a. (nyelvtudomány) Tökéletlen műveltető ige: olyan ige, amely azt fejezi ki, hogy az alanya az igen tárgyának bizonyos állapotát v. állapotváltozását idézi elő (pl. "A gyűlést feloszlatták." v. "Biztatom [apámat], hogy majd még jóra fordul sorsa." Petőfi Sándor)
2. Olyan <személy>, aki cselekedetével, megnyilatkozásával önmagát kedvezőtlen színben tünteti fel; ostoba, buta, mafla. Tökéletlen ember, fickó. Ne légy olyan tökéletlen! □ Önnek most el kellene ájulnia , mert ilyen tökéletlen népek közé jutott. (Mikszáth Kálmán) Cselkeyt ő mindig tökéletlen figurának ítélte. (Gárdonyi Géza) || a. Ilyen személyre jellemző <magatartás>. Tökéletlenül viselkedik.