Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
TÖKÉLETESSÉG főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. A tökéletes melléknévvel kifejezett tulajdonság, jelleg, állapot; vmely tulajdonság, mérték legmagasabb foka; hibátlanság, teljesség. Erkölcsi, művészi, technikai tökéletesség; tökéletességre → visz vmit. Mindenben tökéletességre törekszik. Francia nyelvtudását tökéletességre emelte. A fényképezésben tökéletességet ért el. □ Más nemzetek a tökéletességnek felső pontja felé óriási lépésekkel sietnek. (Csokonai Vitéz Mihály) A tökéletességig ki van fejlődve a magyar életben a családi szentély fogalma. (Móricz Zsigmond) || a. Vminek, (ritka) vkinek tökéletes volta. Az alkotás v. a mű, a film, a kép, a regény tökéletessége; a gép, a készülék tökéletessége; az eljárás, a színészi játék, a kidolgozás tökéletessége; a hasonlóság tökéletessége; a színész, a táncosnő tökéletessége. Nyelvtudásának tökéletessége bámulatba ejtett. Szépségének, alakjának tökéletessége elbűvölt.