TORZUL tárgyatlan ige -t, -jon
Vmire, vmivé torzul: <kül. arc, mosoly> mozgása v. alakítása során vmilyen torz formává válik, torz formát ölt.
Szája kínos mosolyra torzul. Keze alatt a szobor vigyorgó figurává torzult. □ A vén ravasz asszony durva vonásai gúnyos nevetésre torzultak. (Tolnai Lajos) E körülmény is elárulja az író feszült idegrendszerét: alakjai arca torzul, ha nevetnek. (Péterfy Jenő) A sofőr mosolya kínos vonaglássá torzult. (Nagy Lajos)
- Igekötős igék: eltorzul.
- torzuló; torzult.