TORZONBORZ [mb] melléknév -ul v. -an, -abb (
régies írva: torzomborz is) (
irodalmi nyelvben)
Rendetlenül, gondozatlanul, fésületlenül borzas, kuszált v. sűrűn, tömötten nőtt erős szálú <haj, bajusz, szakáll, szemöldök>.
Torzonborz szemöldökű öregember. □ Egy vén kiszolgált huszár
torzonborz bajuszára rémülettel néztek diákjaink. (Vörösmarty Mihály) Tavasszal vágatta utoljára haját, azóta torzonborz lett, elhanyagolt. (Kosztolányi Dezső) Az öregek bajusza! Az egyiké harcsabajusz, a másiké torzonborz. (Nagy Lajos) || a. (
irodalmi nyelvben) Ilyen hajú, szakállú, bajuszú <arc, fej>. □ Ifjú arc helyett egy torzonborz ábrázatot láta. (Vörösmarty Mihály) Egy
fületlen, torzomborz fej úszott. (Arany János) || b. (
irodalmi nyelvben) Olyan <személy>, akinek ilyen hajzata, bajusza, szakálla, szemöldöke van, s ezért zord v. félelmes külsejű, megjelenésű.
Torzonborz öregember. □ A lovak kapuja előtt állának a torzomborz kocsissal együtt. (Kemény Zsigmond) Egy
torzonborz vitéz
odavágtat hozzám. (Jókai Mór)