TOROKKÖSZÖRÜLÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
A torkát köszörüli szókapcsolattal kifejezett cselekvés; köhögésszerű krákogás a rekedtség (érzésének) megszüntetésére, a torok tisztítására, v. figyelmeztetésül, figyelemkeltés végett.
Hosszas, zavart torokköszörülés után szólalt csak meg. □ Mondani akar valamit, de a köhintésen és torokköszörülésen túl nem viszi. (Jókai Mór) || a. Az így keletkezett, ezzel együttjáró rekedtes, krákogó hang. □ Már a salonban hallá Szerafine ismert rekedt torokköszörülését. (Jókai Mór)
- torokköszörüléses; torokköszörülési.