Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. A szájüregből a garatba vezető nyílás, ill. a garatnak és a szájüregnek érintkező része. Gyulladásos, piros, váladékos, vörös a torka; fáj a torka; (átvitt értelemben) jó torka van: a) sok szeszes italt tud inni, fogyasztani; b) erőteljes jó hangja van; → karistol a torka; → kiszárad a torka; → reszel v. kapar a torka vkinek; → száraz a torka; torkán akad a csont, az étel, a falat; vmi → leszalad vkinek a torkán; → leszalaszt vmit a torkán; nem megy le a torkán vmi; torkára → szalad vmi; csípi, kaparja, marja vmi a torkát; vmi → karcolja vkinek a torkát; torkát → leöblíti; → megáztatja a torkát; → megkeni a torkát; öblögeti a torkát; torkát → öntözi; vmi → reszeli a torkát. □ Mit ugattok Engemet, hitvány ebek!| Torkotokba, hogy megfúltok, Oly kemény koncot vetek. (Petőfi Sándor) Orv betegség öldös ime engemet | és fojtogatja torkomat. (Babits Mihály) || a. (bizalmas) Torkig: úgy, hogy többet nem kíván. Torkig eszi, issza magát vmiből, vmivel; torkig lakik, telik vmivel; torkig van vkivel, vmivel: elege van belőle, (szinte) utálja. □ Toldi György meg, amint torkig itta-ette, Egy öreg karszékbe úr-magát vetette. (Arany János) Hilda ezzel a bölcseséggel már torkig volt. (Kosztolányi Dezső) || b. (átvitt értelemben, választékos) A halál torka: halálos veszedelem. A halál torkába jut, kerül, rohan; a halál torkában van; megmenekül a halál torkából; visszaránt vkit a halál torkából: halálos veszélyben levő embernek megmenti az életét.
2. A gégefő mint a hangképzés egyik legfontosabb szerve. Hangos torok; nagy torok; → rekedt torok; → tág torokkal (kiált); → teli torokkal v. torokból; → bereked vkinek a torka; → elszorul a torka; majd → kiszakad a torka; → összeszorul a torka; torka → szakadtából; torka szakadtából jajgat, kiabál, ordít, üvölt v. dalol, kacag; torkába v. torkára → fojtja a szót; torkába → szakad a hang, a szó; torká(ba)n → reked (a hang, a szó); torkán → akad (a szó, a hang, a kiáltás stb.); nem jön ki hang a torkán; torkára → forraszt v. → forral vkinek vmit; vkinek vmi → fojtogatja, szorongatja v. összeszorítja a torkát; → kikiabálja a torkát; → köszörüli v. reszeli, megreszeli a torkát; → megereszti a torkát; → tátott torokkal beszél vmiről. Szóláshasonlat(ok): úgy kiabál, ordít, hogy majd a torka szakad belé v. ahogy a torkán kifér: nagyon k., o.; úgy k., o., ahogy csak bír. □ A Duna zöldellő szigetének gallyain édes Hangzatokat zengett a búsló fülmile torka. (Czuczor Gergely) A torkából búgó hangok törtek elő. (Krúdy Gyula)
3. A nyaknak elülső, a nyakszirttel átellenes része, ahol a légcső és a nyelőcső vezet. Torkában → dobog a szíve; torkon fog v. → ragad vkit; vkinek torkán (van) a kés: (átvitt értelemben is) vki közel van a tönkrejutáshoz, a halálhoz; vizes ruhát tesz a torkára; vkinek torkára teszi a kést: (átvitt értelemben is) előkészíti vkinek a bukását, vesztét; beköti a torkát; megszorítja, megszorongatja vkinek a torkát; vkinek torkát → szeli. □ [A királynőt] torkon fogom, | s királyi széke kárpítjának a | zsinórival fojtom beléje lelkét. (Katona József) A tigris ugrott egyet, leütötte Abu Kairt, és átharapta a torkát. (Karinthy Frigyes)
4. (átvitt értelemben) Palacknak, palackhoz hasonló alakú edénynek a szája, nyílása, ill. a nyílásához közel eső, felső, elszűkülő része. □ Egy üres söröskorsó szűk torkába egy égő gyertya volt belefojtva. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, ritka) Zsáknak, zacskónak a nyílása, szája, ill. a nyílásánál levő felső vége, ahol be szokták kötni. □ Minden zacskó a torkán lepecsételve. (Jókai Mór)
5. (ritka) <Lábbelin, főleg csizmán> a fejet és a szárat összekötő rész. Az új csizma torokban szorít. □ Kelemen diák kifáradt bele, míg lábát a csizma torkáig bírta sajtolni. (Jókai Mór)
6. (átvitt értelemben) Nagyobb üregbe, zárt térségbe vezető nyílás, ill. vmely üregnek, csőnek a nyitott vége. Az ágyú, a barlang, a pince, a sír torka. □ A poklok félelmes torkából Mennybéli lantjával kiére. (Csokonai Vitéz Mihály) A mi emberünk Oda nyargal egyenest a lyuk mellé, S bele önté A veder vizet; Torkig tele lett. (Petőfi Sándor) A csatorna-kútnak torkát temette. (Arany János) || a. (tájszó) A boglyakemencének a búbja és a fal közé eső, a kemence nyílásához vezető rész. || b. (műszaki nyelv) A nagyolvasztó felső nyílása a vasérc, a koksz és a szén adagolására.
7. Szabad térségnek (főleg utcának, völgynek) a bejárata. □ Ma reggel a fejedelmünk a Pompejus oszlopát volt megnézni, amely oszlop a Fekete-tengernek torkában egy nagy kőszikla tetején vagyon. (Mikes Kelemen) Zendül a zeneszó, ropog a had lába, Fényesen kigyózik görbe völgy torkába. (Arany János) [A lámpás] az út torkát bevilágítja. (Gárdonyi Géza)
Szólás(ok): (tréfás) (semmi baja v. kutya baja,) csak a torka véres: már nem is lehetne nagyobb baja; a torkára forr a szó: eláll a szava.