Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Kézen- v. fejenállás, rendsz. szétterpesztett lábbal. Tótágast áll; megcsinálja v. megállja a tótágast. □ Egy párkányzaton állta meg az úgynevezett "tótágast", fővel alá, lábait égnek meresztve. (Arany János) A szivaros gyerek tótágast állt az asztalon. (Gárdonyi Géza) Tótágast állt. A két kezén csodálatosan egyensúlyozva magát végigjárta a szalont. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben) Tótágast: tótágast (1) állva; feje tetejére állítva; felfordított helyzetben. Tótágast lát vmit. □ A délibáb, midőn vizet csinál, Melyben torony, fa kettészelve áll, Lebegve orma, tótágast az alja: Hát nem szemed, szomjad ingerli, csalja? (Arany János)
3. (átvitt értelemben) Tótágast áll: összevissza, nagy felfordulásban, rendetlenségben van; semmi sincs a helyén benne. Ebben az üzemben minden tótágast áll. □ [Híres szépség.] Róla és csak róla szól Az új világ krónikája; Tót ágast áll az esze, Ki csak egyszer néz is rája. (Petőfi Sándor) [A görög vígjátékban] a tréfa s gúny kedvéért tótágast áll a világ. (Péterfy Jenő) || a. (tréfás) Tőlem akár tótágast is állhat: nem törődöm vele, bármit csinál is.