TORZÓ főnév -t, -ja
1. (
művészettörténet) Megcsonkult v. megcsonkított szobor.
A fennmaradt görög szobrok között sok a torzó. □ Ma az antik torzókról eltávolítják a későbbi szobrászok kiegészítéseit. (Péterfy Jenő) Most törött torzó már Apolló | És Afrodité teste csonka már. (Juhász Gyula)
- 2. (művészettörténet) Emberi alakot, rendsz. törzset ábrázoló szobor, amelyet a művész szándékosan csonkának készít, s amelynek feje v. végtagjai hiányoznak.
- 3. (átvitt értelemben, választékos) Félbemaradt, befejezetlen mű, alkotás, esetleg emberi élet, amely nem jutott el a befejezettségig, a teljes kibontakozásig. Arany János hún trilógiája, Petőfi élete torzó maradt. □ Csak én vagyok bánatos, orzó, Öregségen is ifju torzó. (Ady Endre)
- torzós.