Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Falusi háznak, kúriának rendsz. a bejáratnál levő, folyosóhoz hasonló, fedett külső része; az udvar v. kert felé eső oldala oszlopos és nyitott. Boltíves tornác. A tornác karfájára könyökölt. Naphosszat elüldögélt a tornácon. Üljünk ki a tornácra. □ No gyere be a hűvösre, öcsém, ide a tornác elé. (Gárdonyi Géza) Ölembe kulcsolt kézzel ülök néha a tornácban; délutáni csendes harangszó bong felém. (Kaffka Margit) A tornácon ebédeltünk. Árnyas zug ez a tornác, a ház két szárnyának szögletében. (Nagy Lajos)
2. (irodalmi nyelvben) Épület bejáratánál levő helyiség, előcsarnok; verandaszerű előtér. □ A királyok tornáciban tolongnak, ácsorognak. (Csokonai Vitéz Mihály) Ott sétált úti köpönyegben az állomás tornácán. (Gárdonyi Géza) Egy nyári vendéglő tornácán tünődöm | egyedül az éjben. (Kosztolányi Dezső) || a. (vallásügy) A pokol tornáca: <a katolikus vallás tanítása szerint> az a hely, ahol az ószövetségi szent életű emberek lelkei a Krisztus által való megváltásra várakoztak.