TORLASZ főnév -t, -ok, -a
Általában tárgyak olyan tömege v. olyan felhalmozódott anyag, amely vmely útvonalon a szabad közlekedést akadályozza.
- 1. <Nagyobb vizen, kül. folyón> kövekből, fatörzsekből, jégdarabokból v. más szilárd anyagból összegyűlt halmaz, mely a víz folyását v. a vízen való közlekedést akadályozza. A jeges torlaszokat robbantásokkal igyekeznek eltávolítani. □ Egy-egy [szálfa] megakadt a partban, s akkor egész torlasz tódult föléje fatörzsekből. (Jókai Mór) || a. Hótorlasz. A hóekék már eltávolították az utakról a torlaszokat.
- 2. <Közlekedési útvonalon> mesterségesen összerakott akadály, főleg utcai harcok alkalmával; barikád. Torlaszt emel, épít. Párizs népe felfordított kocsikból, zongorákból és más bútordarabokból torlaszokat emelt. □ Ledönték az utcákon az épületeket, s torlaszokat raktak belőlük. (Jókai Mór) A város minden utcái torlaszokkal zárattak el. (Móricz Zsigmond)
- Szóösszetétel(ek): 1. torlaszharc; torlaszkő; 2. hótorlasz; jégtorlasz.
- torlaszos.