Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Indulatában, főként dühében> egy helyben, szaporán, hevesen tapodja, rúgja a földet; váltakozó lábával szaporán, nagyokat dobbant. Dühében dühösen, a dühtől indulatosan toporzékol. A gyermek toporzékolt, amikor elvették játékát. Toporzékolva ordított, és követelte a pénzét. □ És toporzékolva egy álló helyében, Nem tudja: leöntse? vagy nyakára lépjen? (Arany János) Dühösen, szinte toporzékolva kiáltotta: Megölöm a bitangot! (Gárdonyi Géza) Én még őszinte ember voltam, | ordítottam, toporzékoltam. (József Attila) || a. <Főként ló, ritk. más állat, türelmetlenségében v. ijedtében> gyorsan, ugrálva, izgatottan dobog a földön. A ló toporzékolva várta az indulást. □ Ragyogott a nap, virgonc lovak toporzékoltak a kapu előtt. (Babits Mihály)
2. (átvitt értelemben, ritka) Toporzékol vki, vmi ellen: dühösen, de tehetetlenül tiltakozik ellene, dühösködve szembeszegül vele. □ A tisztviselők toporzékoltak ellene. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) Dühöng, mérgelődik. □ Ész, mindenható ész kell ebbe az országba, akkor aztán toporzékolhatnak a magyar urak. (Krúdy Gyula)