TOPÁN [1] főnév -t, -ok, -ja (
régies,
irodalmi nyelvben)
Bokáig érő rövid szárú cipő. □ Magas sarkú topánt és sétapálcát hordott. (Krúdy Gyula) || a. (
kedveskedő) Kicsi, finom, könnyű (főleg gyermek- és női) cipő; cipőcske. □ A vizitszoba földjén reszkető örömmel térdeltük körül a nagy barna skatulyát
Az aranyporos, hegyes topánok is ott voltak s a virágos hajékek. (Kaffka Margit) Arany topánban és fehér selyemben |
járta a lágy menüettet. (Juhász Gyula)