Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

TORLAT n -ot, -a
  • 1. (régies) Törmelékeknek felgyűlt halmaza, melyet szél v. víz hordott össze; torlasz. □ [A fövény] torlataiből itt-ott fehérlő csontok merednek elő. (Jókai Mór) || a. (régies) Ehhez hasonlóan összetorlódott anyag. □ Majd ha látsz kis csermelyt gyors mentében Megfáradni völgyek mély ölében, S hálni napfényt felhők torlatában: Goldold, híved úgy hűl nagy buvában. (Vörösmarty Mihály) || b. (bányászat) Vmely ércnek folyó v. tengervíz által összehordott telepe, lelőhelye.
  • 2. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Egymásra torlódás. □ A nőt, akit szeretünk, a változó, sohasem állandó szenvedélyek torlatában élve is elveszthetjük. (Kosztolányi Dezső)
  • 3. (elavult) Megtorlás, bosszúállás.
  • Szóösszetétel(ek): torlatarany; torlatbánya; torlatérc; torlatmosó; torlatművelés.