TOMPOR főnév -t, -ok, -a, (
tájszó,
régies) tompora ..rát, ..rája (rendsz. egyes számban) (
választékos)
- 1. Erős kiemelkedés a combcsont felső végén a csípő és a farcsont között (v. mindkét oldalon levő, v. csak az egyik). Ráüt vkinek a tomporára. Bélyeget süt a marha tomporára. □ A tarkóját meg a tomporát ütögete a tenyereivel. (Jókai Mór) Vad paripáim, hajrá, hajrá. | Tomporotok ma véresre verem. (Ady Endre) || a. (választékos) Ennek egyik fele. Bal, jobb tompor.
- 2. (irodalmi nyelvben) Csípő, derék. □ A kend tomporájára övezem ezt a drága kardot. (Kemény Zsigmond) Fegyverünk böködi tomporunkat. (József Attila)
- Szóösszetétel(ek): tomporgyakorlat.
- tomporú.