Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan, aminek hegye, ill. éle kereken, laposan végződik; hegyetlen, ill. életlen. Tompa ceruza, csúcs, kés, orr, tőr; a tojás tompábbik vége; tompán ívelő: lekerekített; tompán végződik. □ Tompa, ráspolyozatlan fogú fűrészét hozta el. (Nagy Lajos)
2. Ilyen eszköztől eredő. Tompa karcolás, vágás. □ Csak tompa ütést kapott. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben) Kevésbé tisztán csengő, rendsz. kevés felhangot tartalmazó, az átlagosnál, szokottnál mélyebb <hang>. Tompa koppanás, moraj, zaj; tompa hangon beszél, suttog; tompán búg, nyög. □ Mely szózat, milly tompa suttogás? (Vörösmarty Mihály) "Itt az úr, " Szólt egy tompa hang Mintha szólna tenger Fenekén harang. (Petőfi Sándor) Különös tompa hangja volt a papnak, mintha a gyomrából jönne a szó. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben, választékos) Nyomott kedélyállapotot, esetleg elkeseredettséget, fásultságot visszatükröző, (a szokottnál) fénytelenebb, halkabb <emberi hang>. □ Tompán így hangzik el ajkán a vétkes szózat. (Vörösmarty Mihály) Laci megtört, tompa hangon kérdé: lehetne-e beszélni a fogollyal? (Mikszáth Kálmán)
4. (átvitt értelemben) Környezetétől nem elütő, nem ragyogó, nem telt, a szokottnál sötétebb, homályosabb és halvány <szín, fény>. Ennek a lámpának tompa a fénye. A nyersselyem ruha fénye tompa. □ Az erdő tompább színekbe öltözködött. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) Kül. hosszan tartó, de nem éles <fájdalom>. □ Tompa, szótlan fájdalmamba merülve álltam ott. (Eötvös József) Vajjon a nyugvás tompa kinját Érezni nem lesz oly nehéz? (Ady Endre) Jöjj tompa kín, kopár bú, lomha kétség. (Juhász Gyula)
5. (átvitt értelemben) Olyan <észlelés, érzékelés>, amely nehezen tud megkülönböztetni, nehezen érzékel, a finomabb benyomásokra nem eléggé érzékeny. Tompa érzék, hallás, látás. □ Minden nem egészen tompa fül észreveszi, hogy a prózában nem minden hangok adhatnak kellemes gördületett [= lejtést]. (Kölcsey Ferenc) Válogatni nem tud Tompa ízleted [= ízlésed]. (Vörösmarty Mihály) || a. (átvitt értelemben, szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Nehéz felfogású, (kissé) ostoba emberre valló <ész, észjárás>. Tompa agya van. □ Láttam megyét, hol az elmék tompák, mint a tőke. (Madách Imre) A sofőr , bár kissé tompa esze volt, észrevette, hogy valami nincs rendben. (Hunyady Sándor)
6. (átvitt értelemben, választékos) Az érzékszervek, ill. a tudat csökkent működésével járó <lelkiállapot>. Tompa bódultság, kábulat. □ Tompa zsibbadtság vett rajtam erőt. (Mikszáth Kálmán)
7. (átvitt értelemben, választékos) Nagyfokú fásultságban, közönyösségben, érzéketlenségben megnyilatkozó, közönyösséget, érzéketlenséget mutató <hangulat, lelkiállapot>. □ Tompa egykedvűségben töltöm napjaimat. (Arany János) Szemei tompa búskomorsággal néztek maga elé mereven. (Jókai Mór) Ott ült az édesanyja mellett tompa kétségbeesésben. (Herczeg Ferenc) || a. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Ilyen kedélyállapotban, hangulatban levő, érzelmeiben eltompult <személy>. □ Légy mint szikla rendületlen, Tompa, nyugodt, érezetlen [= érzéketlen]. (Kölcsey Ferenc) Egészen tompa, fásult volt. (Jókai Mór)