Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. főnév -t, -ok, -a Az a személy, aki lop. Besurranó, cégéres tolvaj; házi tolvaj; vén tolvaj; tolvajt kerget; tolvajt kiált: k., hogy fogják meg a tolvajt. Tolvaj! kiabálták az üldözők. Szóláshasonlat(ok): tolvaj, mint a tolvaj szarka. □ Nem kivánkozott ő Bakony erdeibe, | Oda csak a félénk tolvaj rejtezik be. (Petőfi Sándor) A vasúti tolvaj mosolygott, megértően. (Kosztolányi Dezső) Ki lopta el? Ilyen tolvajok közt lenni, nincs ezeknek Istenük. (Móricz Zsigmond)
II. melléknév -abb
1. Olyan <személy, csoport, állat>, aki, amely lop. Tolvaj asszony, macska, szarka, társaság. □ Adok nekik, a szemtelen tolvaj rablóknak kétszáz forintot, punktum. (Mikszáth Kálmán)
2. Ilyen emberre, állatra jellemző. □ Tolvaj a nézése is. (Arany JánosArisztophanész-fordítás)
3. (ritka, irodalmi nyelvben) Titkos, rejtett, olyan, amit főleg tolvajok szoktak felhasználni. □ [Zsoldosait] Tolvaj hegyi hágón vezeté sietve. (Arany János)