TOLLNOK főnév -ot, -a (
gúnyos)
Olyan személy, aki íráshoz, másoláshoz, tollforgatáshoz ért, kenyerét ezzel keresi; firkász, skribler.
Elment tollnoknak. Kellene ehhez a munkához valami szorgalmas tollnok. □ Már a rossz tollnokok sem mérgesítenek meg többet, írjon mindenki, ahogy tud. (Krúdy Gyula) || a. (
elavult) a régi hivatalnoki ranglétrán a legalacsonyabb fizetésű, kezdő hivatalnok; írnok, fogalmazó, jegyző.
Tanfelügyelőségi tollnok. □ Andrej
vidéken reked, tollnok lesz, s hosszú keservét a süket hivatalszolgának mondja el. (Kosztolányi Dezső)
- Szóösszetétel(ek): bértollnok.
- tollnoki; tollnokság.