TOLAKODÁS főnév -t, -ok, -a
Általában a tolakodik, tolakszik igével kifejezett cselekvés, mozgás, magatartás; az a tény, hogy vki tolakodik, tolakszik.
- 1. <Tömegben, sokaságban> erőszakos, tolakodva, lökdösődve való mozgás, igyekvés vmely irányban; tülekedés, furakodás. A pénztárnál nagy volt a tolakodás. A felszállásnál nagy tolakodásban elvesztette a pénztárcáját. Hagyják abba a tolakodást! □ Engedjék, hölgyeim, hogy elkisérjem, Nehogy baj érje a tolakodásban. (Madách Imre)
- 2. (átvitt értelemben) Hivatlanul, kéretlenül, erőszakosan v. szemtelenül vkihez való csatlakozás, kellemetlenkedő zaklatás, vmely társaságba való befurakodás, vmely ügyben való beavatkozás (szándéka, kísérlete). Aszfaltbetyárok, utcai árusok tolakodása. Ha nem tolakodás a kérdésem, kihez van szerencsém? Nem megyek velük, mert esetleg tolakodásnak vennék. Visszautasítottuk az arcátlan tolakodást. □ Unom Tolakodásod, de nagyon. (Arany JánosArisztophanész-fordítás)
- tolakodási.