TOLMÁCSOLÁS főnév -t, -a (csak egyes számban)
Általában a tolmácsol igével kifejezett cselekvés, tevékenység, megnyilatkozás; az a tény, hogy vki tolmácsol (vmit), ill. az a cselekvés, hogy vmit tolmácsolnak.
- 1. A tolmács (1) tevékenysége: vmely beszédnek, megnyilatkozásnak más nyelven való elmondása, előadása egymás nyelvét nem értő személyek közti közvetítésként. Magyarról franciára való tolmácsolás; tolmácsolás a két küldöttség közt; folyékony, nehézkes, pontos tolmácsolás; a pohárköszöntő, a szónoklat, az üdvözlés tolmácsolása.
- 2. (sajtónyelvi, választékos) Vmely személy, közösség kívánságának, mondanivalójának, érzelmeinek vki más személy(ek), szószóló(k) által való előadása, kifejtése, megmagyarázása. A nép érzelmeinek tolmácsolása; a tanítványok szeretetének tolmácsolása; a kérés, a kívánság, az óhaj, az üdvözlet tolmácsolása. □ A népbizottság
egy küldöttséget indít meg Budára a helytartótanáshoz, a nép kívánatainak tolmácsolására. (Jókai Mór) || a. (választékos) Vmely művészi alkotás előadása. Avatott, művészi tolmácsolás; a költemény, a zenemű tolmácsolása. Három operát hallunk a vendég művészek tolmácsolásában.
- tolmácsolású.