TOBZÓDIK tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon), (
tájszó,
régies) dobzódik (kissé
választékos)
- 1. Minden testi vágyát kül. mértéktelen evés-ivással a legcsekélyebb értelmi v. erkölcsi gátlás nélkül bőségesen kielégíti, féktelen, kicsapongó módon él; dőzsöl, dorbézol. Ifjúkorában sokat tobzódott. □ Hány vagyon itt, ki ma tobzódik jókedvvel utószor
(Vörösmarty Mihály) Tiszta cudarság, amit Kelemen úr [= a színtársulat rendezője] elkövet a társasággal. Valódi zsarnok. Mink itt éhezünk
- Igen, igen, éhezünk, rongyoskodunk. Ők meg dobzódnak és páváskodnak. (Jókai Mór) Aki korhelykedik és dobzódik, egy havi fogházbüntetés érje. (Mikszáth Kálmán) Jó urak, dicső urak
Tobzódtatok, tobzódtatok, Éppen elég volt ezer évig. (Ady Endre) || a. (irodalmi nyelvben) <Vmely káros jelenség> nagymértékben elhatalmasodik, féktelen módon uralkodóvá válik. □ Minden víg húr megszakadna, Hol a bűn és gőg tobzódnak. (Gyulai Pál)
- 2. Vmiben tobzódik: semmiféle korlátot nem ismerve, minden más szempontról megfeledkezve a kelleténél nagyobb mértékben él anyagi javakkal, főleg étellel, itallal; dúskál vmiben. Tobzódik a borban, az édességekben, a finom ételekben, a gyümölcsben.
- 3. Vmiben tobzódik: a) <személy> a szokottnál, a kelleténél nagyobb mértékben él művészi, kül. stiláris eszközökkel, fogásokkal, ill. így alkalmazza őket. Tobzódik a szép szavakban. Fantáziája valósággal tobzódott a képekben. b) <szellemi termék, műalkotás, megnyilatkozás> a szokottnál, a kelleténél nagyobb mértékben bővelkedik bizonyos művészi sajátságokban. A regény tobzódik hasonlatokban, jelzőkben, képekben. A festmény tobzódik a színekben.