TÍZÓRAI  [z-ó] főnév -t, -ja
Délelőtti kisebb étkezés, falatozás. 
A tízórait nem mulasztja el. Tízóraira gyertek vissza. || a. Ilyen étkezéskor fogyasztott (rendsz. hideg) étel, harapnivaló. 
Vajas kenyér a tízórai; tízóraira (van vmi v.
 eszik vmit): tízóraiként; 
tízórait → 
készít vkinek; megosztja a tízóraiját; tízórait visz magával. □ Egyék valami jó tízórait, kaviárt vagy sonkát. (Gárdonyi Géza) Mikor munkába siet reggel | készít egy kis tízórait | s indul. (József Attila) Itt aztán szorgalmasak a hivatalnokok, megdolgoznak a havi bérükért, de viszont nem tagadják meg a jóízű tízórait sem. (Gelléri Andor Endre)