TISZTVISELŐ [e] főnév -t, -je [e]
Szellemi, értelmiségi munkakört betöltő, hivatalt viselő fizetéses alkalmazott, hivatalnok.
Állami, községi, városi tisztviselő; minisztériumi, segédhivatali, vezető tisztviselő. □ A tisztviselők és a mindenféle szállítók, kik a Gyík-szabályozási panamába bele voltak keverve, toporzékoltak ellene. (Mikszáth Kálmán) Közöltek az alkalmazottaival, hogy tizenkét tisztviselőt s százhatvan munkást elbocsát. (Nagy Lajos) || a. (
hivatalos) <Egyesületben, társaságban> tisztséget viselő személy.
A tudományos társaság, a sportegyesület tisztviselői.
- Szóösszetétel(ek): 1. tisztviselőhad; tisztviselőkar; tisztviselő-lakás; tisztviselőnő; tisztviselő-sereg; tisztviselő-társadalom; tisztviselő-telep; tisztviselő-választás; 2. banktisztviselő; főtisztviselő; kistisztviselő; köztisztviselő; magántisztviselő; rendőrtisztviselő.
- tisztviselői; tisztviselőség; tisztviselősködik.