TISZTULÁS főnév -t, (-ok) -a
Általában a tisztul igével kifejezett folyamat; az a tény, hogy vmi (vki) tisztul.
Vminek, vkinek piszkosból szennyesből tisztává (1) válása.
A súrolt padló tisztulása; a ruha tisztulása a mosásban. || a. Vminek zavarosból, homályosból tisztává válása, ki- v. letisztulása.
A bor, a víz tisztulása; az idő tisztulása; az érzés, a gondolatok, a szenvedélyek tisztulása. □ Csak sírj, sírj bátran! | Ez nem gyengeség | sirása, ez már isteni fájdalom, | a tisztulásé, gyógyulásé. (Szabó Lőrinc) || b. Vmitől való megszabadulás, mentesülés, megtisztulás. →
Havi tisztulás; a belek, a levegő, a vér tisztulása.