Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
TISZTESSÉG főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. (választékos) Vkinek megbecsült, tisztelt volta, tisztes állapota, amelyet magatartásánál, becsületes életmódjánál fogva érdemel; tisztelet, becsület. Tisztességben élt, öregedett v. őszült meg. Csorba esett tisztességén. Tisztességgel került ki az ügyből. Oda a tisztesség! □ Az jó hirért névért s az szép tisztességért | ők mindent hátra hadnak [= hagynak]. (Balassi Bálint) Tiszta ágyat és tiszta asszonyt Álmodik | tisztességet S emberibb szavakat. (Ady Endre)
2. (régies) Tiszteletet keltő, parancsoló állapot, tisztség, hivatal, rang. Nagy tisztességre emel, juttat vkit. □ Rozgonyi az új tisztesség gőze miatt szédül S tündöklik apai büszke örömtül. (Arany János) Hasznos tagja vagyok a társadalomnak, akarsz-e tisztességemben osztozni? (Csiky Gergely)
3. (választékos) (Kitüntető) megtisztelés, megbecsülés; tiszteletadás, megtisztelt(tet)és. Tisztesség illeti őt v. kijár neki a tisztesség; nagy tisztességben áll vki előtt; nagy tisztességben részesül; nagy tisztességben részesít vkit. Nagy tisztesség rám nézve v. nagy tisztességnek tartom, ha v. hogy □ Illeti, mint régen, udvari tisztesség. (Arany János) Gáspár úr egyszerre megjuhászodott, amint ilyen szépen megadták a tisztességet. (Jókai Mór) || a. Utolsó v. végső tisztesség: végtisztesség. Utolsó v. végső tisztességben részesít vkit; megadja vkinek a végső tisztességet.
4. Jellemes, erkölcsös, tisztességes magatartás; becsületesség. A tisztesség látszatát megóvja. Tisztességbe ütköző dolgot művelt. Tisztességből hajlandó megtenni, hogy Tisztességéhez szó sem fér v. nem fér kétség. Félretéve minden tisztességet, Tisztességgel dogozott, elvégezte a munkát. □ Eb lesz bolond ezután. Eddig adtam valamit a tisztességre. (Tolnai Lajos)
5. Illendő magatartás, illemtudás, illendőség; tisztességtudás. Tisztességgel: ill(end)ő módon. Van v. nincs benne annyi tisztesség, hogy Köszöntem neki tisztességgel. Ráfér, hogy valaki tisztességre tanítsa □ Amennyi távolt ijfu és leány Közt a világi tisztesség kiván, Azt tartsd meg. (Arany JánosShakespeare-fordítás) Ha ide nem adja bátyám uram Kata húgomat tisztességgel, elviszem erőszakkal. (Mikszáth Kálmán) Tisztesség okából kitekeri a kulacs nyakát, s kínálja a jó embert borral. (Tömörkény István)
Szólás(ok): (népies) tisztesség ne essék szólván v. tisztességgel legyen mondva: <az illendőséget netán sértő durva szó kimondása előtt v. után, mentegetődzésül:> ezzel nem akarom az illendőséget sérteni.