TÉVEDÉS  főnév -t, -ek, -e [ë, e]
A téved igével kifejezett cselekvés, ill. az a tény, hogy vki tévedett; a valóság félreismerése. → 
Enyhe tévedés; kínos, kis, megbocsáthatatlan, nevetséges, óriási, vaskos, végzetes tévedés; tévedések vígjátéka, tévedés kizárva*: szó sem lehet tévedésről; 
tévedés azt hinni, hogy
; tévedésből v.
 tévedés folytán tesz vmit; tévedésből történik vmi; tévedésen alapul v.
 alapszik vmi; tévedéséről felvilágosít vkit; tévedésre alapít; súlyos v.
 vaskos tévedést követ el vki (vmiben). Tévedés áldozata lett. □ Szép reményink hajnalcsillagánál A fövendő tündérkert gyanánt áll: Csak midőn tömkelegbe lépünk: Venni észre gyászos tévedésünk. (Petőfi Sándor) || a. Ennek eredménye: hibás, téves ítélet, gondolat. 
Gépelésben írásban, összeadásban történt tévedés; tévedés csúszott a számításba, a szövegbe; belát, eloszlat, helyreigazít, jóvá tesz, tisztáz vmely tévedést. □ Tócsák ragyogtak
 | s az Ég beléjük oly mélyre esett, | hogy
 egy pillanatra elhitette, hogy | lent valahol egy másik ég ragyog
 és | oly jó volt e gyönyörű tévedés, | hogy sokáig eljátszottam vele. (Szabó Lőrinc) || b. Annak az állapota, aki téved(ett). 
Tévedésbe ejt vkit (vmire nézve): megtéveszt vkit; 
tévedésbe esik: téved; 
tévedésben → 
van; súlyos tévedésben leledzik v. 
ringatózik vki; vmi megerősít tévedésében vkit; tévedésében megrögzött; tévedéséből kijózanít vkit. □ Hogy tehát tévedésbe hozzam, cseréljünk dominót. (Szigligeti Ede) || c. (
jogtudomány) A valóságnak meg nem felelő elgondolás, feltevés. 
Jogi, jóhiszemű, ténybeli tévedés. Tévedés esetét állapította meg a bíróság. Az adásvételi ügyletet tévedés miatt fel akarta bontani.