Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

TISZTELETLEN
TISZTELETLENSÉG
TISZTELETPÉLDÁNY
TISZTELETTELJES
TISZTELETTUDÁS
TISZTELETTUDÓ
TISZTELGÉS
TISZTELŐ
TISZTELT
TISZTELTET
TISZTES
TISZTESSÉG
TISZTESSÉGÉRZÉS
TISZTESSÉGÉRZET
TISZTESSÉGES
TISZTESSÉGTELEN
TISZTESSÉGTUDÓ
TISZTHELYETTES
TISZTI
TISZTIKAR

TOKMÁNY főnév -t, -ok, -a
  • 1. (népies) Hosszúkás fa-, bádog-, szaru- v. bőrtok; többnyire a derékra kötik, s kaszafenőt, ritkábban kést tartanak benne. Elővette a tokmányból a kaszakövet. □ Széles öveik mellett mindegyiknek oda volt tűzve cifra tokmányban a magával hordott török kés. (Jókai Mór)
  • 2. (műszaki nyelv) Két-három-négy, egymáshoz közelíthető befogó pofákból álló szerkezet a forgatva megmunkálandó tárgy v. forgással működő szerszám befogására. Csavaros, egyetemes, hárompofás, légnyomásos, mágneses, tárcsás tokmány. A fúró tokmányába a fúrószerkezetet, az eszterga tokmányába a forgácsolandó tárgyat fogjuk be.
  • Szóösszetétel(ek): tokmánybetét; tokmánykúp; tokmánypofa.