Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

TISZTELETLEN
TISZTELETLENSÉG
TISZTELETPÉLDÁNY
TISZTELETTELJES
TISZTELETTUDÁS
TISZTELETTUDÓ
TISZTELGÉS
TISZTELŐ
TISZTELT
TISZTELTET
TISZTES
TISZTESSÉG
TISZTESSÉGÉRZÉS
TISZTESSÉGÉRZET
TISZTESSÉGES
TISZTESSÉGTELEN
TISZTESSÉGTUDÓ
TISZTHELYETTES
TISZTI
TISZTIKAR

TITULUS főnév -t, -ok, -a (régies)
  • 1. Ranggal, állással járó cím, megszólítás. Hangzatos, üres titulus, nagy fene titulus. Nem valami nagy titulusa van. Megadja neki a titulusát. □ Egy nemzet sem pattog úgy s nem kevélykedik nemesség titulusával mint a magyar. (Zrínyi Miklós) Zsuzsi… bizonnyal megérdemli a grófné titulust. (Mikes Kelemen) A pompás titulusok csak az alacsony hízelkedésnek álnok találmányi. (Csokonai Vitéz Mihály)
  • 2. Külső v. belső jellemvonásokkal szerzett elnevezés, szokásos megjelölés v. vkit megillető név. □ Imre egy egyszerű földmíves, akinek az a nagy titula van: "talpig ember". (Mikszáth Kálmán)
  • 3. (ritka) Jogcím, ürügy. Nem sok titulusa van hozzá. □ Ocskaynak ehhez a várhoz épen semmi köze nem volt. Se atyafiság, se örökösödés… se semmiféle egyéb titulus révén abba bele nem ülhetett. (Jókai Mór)
  • titulusos; titulusú.