TINCS főnév -et, -e [ë, e]
- 1. (választékos) Hajnak rendsz. a haj többi részétől elkülönülő, főleg göndör, hullámos kisebb csomója. Egy tincs a homlokába lóg. □ Nézz, Drágám, kincseimre, |
Őszülő tincseimre. (Ady Endre) Az Öröm illan, ints neki, Még visszavillan szép szeme
S lebbennek szőke tincsei. (Tóth Árpád) Ákosnak csak felül ritkult a haja, de körös-körül annál sűrűbben burjánzottak a deres tincsek. (Kosztolányi Dezső) Mr. Fegan magas és szikár. Magas homlokán néhány fehér tincs. (Karinthy Frigyes)
- 2. (régies) Szőrnek, sörénynek v. más vékony szálakból álló anyagnak egy marokkal könnyen átfogható kisebb csomója. □ Hosszú serényének oly tincseit, melyeket kötőfék helyett kezökben tartottak, soha többé kibontani nem lehet. (Kemény Zsigmond)
- 3. jelzői használat(ban) <Hajból, szőrből> egy tincset kitevő v. alkotó. □ Reggelre tiszta fehérré őszül egy tincs haja a fiatal embernek. (Jókai Mór)
- Szóösszetétel(ek): fültincs.
- tincses.