Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

TISZTES [ë] melléknév és főnév
  • I. melléknév -en, -ebb [e, e] (kisé régies, választékos)
  • 1. Olyan <személy>, aki jellemével, magatartásával, megjelenésével, korával tiszteletet érdemel. Tisztes aggastyán, öregasszony. □ Istentelen haramiák… udvaromra törtek, magamat és tisztes vendégeimet halára keresték. (Eötvös Károly) Szertartásosan kezet csókolt, ahogy tisztes matrónának szokás. (Kosztolányi Dezső) || a. Tisztességes, becsületes, derék. Tisztes családapa. □ Յ tisztes szüléktől lehetne [= lehetett]. (Csokonai Vitéz Mihály) Feleségül akarom venni ezt a tisztes hajadont itt. (Jókai Mór) || b. Tisztes emberre jellemző, vele kapcsolatos. Tisztes állapot, magatartás, viselkedés. □ Ez a nagy nappali Kisértet, | Ki szemet lefog, agyat kábít, Ráborul minden tisztes szívre. (Ady Endre) || c. Olyan <dolog>, amely kora v. egyéb tulajdonságai miatt tiszteletet, megbecsülést érdemel. Tisztes kor; tisztes ősi emlék, ősz haj, régiség. □ Fejét egyik vállára bocsátá A pufók kemence, Redők gyanánt tisztes agg homloka Meg van repedezve. (Petőfi Sándor) A gimnázium tisztes épületét lombok fojtogatták. (Kosztolányi Dezső) || d. (ritka) Megszokott, szabályszerű, tiszteletben tartott. A természet, a világ tisztes rendje. □ Hideg májusi napok voltak, ott kinn megbomlott a természet tisztes rende: fagyott. (Jókai Mór)
  • 2. (elavult) Tisztesb osztály, tisztes rend: tisztséget viselő, honorácior. □ Több megye a választási jogot kebelében… a nem nemesi osztály úgynevezett tisztesb rendére… is kiterjesztette. (Csengery Antal) Terhet visel a nemesekkel A tisztesb osztály. (Arany János)
  • 3. A körülményekhez képest megfelelő; kellő, illő. Tisztes haszon, kereset, megélhetés; tisztes távolságban tartja magát. Tisztes árat kapott a könyvért. □ Tisztes távolban marad, a háttérben. (Kosztolányi Dezső)
  • II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] (katonaság) A legalsó legénységi rendfokozatok vmelyikét (őrvezető, tizedes, szakaszvezető) viselő katona.
  • Szóösszetétel(ek): tisztesfű, tisztesiskola; tisztesképzés; tisztesképző.
  • tisztesi.