Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (ritka) Olyan <személy, dolog>, akit, amelyet tisztelni kell, illik, tiszteletre méltó. Tisztelendő személy(iség), tisztelendő felfogás, őszinteség, szándék, szokás.
2. <Egyházi személyek, főként katolikus papok és apácák megszólításában, címzésében megtisztelő jelzőként.> Tisztelendő anya ←; tisztelendő atyám; tisztelendő nővér, testvér, úr. □ Örzsének sem esett nagy vigasztalódására a tisztelendő úr közbenjárása. (Vas Gereben)
II. főnév -t, -je [e] (többes számban ritka) (kissé bizalmas) Katolikus pap. Az öreg tisztelendő beszélt. Beszélt a tisztelendővel. □ A tisztelendő megérkezett az esküvőre. (Jókai Mór)