TIPEG [ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë] (
kedveskedő,
hangfestő)
<Ember, olykor állat> apró, határozatlan v. bizonytalan léptekkel halad v. ide-oda jár.
Tipeg az anyóka. Már tipeg a kis baba. Szóláshasonlat(ok):
tipeg, mint a tojó →
galamb. □ Butácska édes gyerektopán, Tétova, együgyű, tündéri nesszel Most tipeg által egy ócska szobán. (Kaffka Margit) Egy vak koldus ül és előtte festett Dámák libegnek és sánták tipegnek. (Juhász Gyula)
- Igekötős igék: áttipeg; betipeg; eltipeg, feltipeg; hazatipeg; keresztültipeg; kitipeg; letipeg; mellétipeg; odatipeg; végigtipeg; visszatipeg.
- tipegés.