TIGRIS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. Ázsiában honos, hatalmas testű, sárga v. barna alapon fekete harántcsíkokkal tarkázott, rövid szőrű, a macskával rokon ragadozó állat. (Leo tigris) Bengáliai, emberverő tigris; dühös, kegyetlen, vérengző tigris; tigrisre vadászik. Tigrist lőtt. □ Túl az éjszín tengernek habjain |
lakoznak
A tarka tigrisek s a hajnal lovai. (Csokonai Vitéz Mihály) Autók bőgnek föl kinn az utcán, | mint őserdőben a tigrisek. (Kosztolányi Dezső) A túlsó parton egy bokor mögött, hatalmas tigris lapult meg, ugrásra készen. (Karinthy Frigyes)
- 2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Kegyetlen, vérengző természet, ill. ilyen természetű ember. □ Ne dühösíts, Borbála, ne költögesd bennem a tigrist. (Mikszáth Kálmán) Álmaimban megjelent | emberi formában a csend | s szívében néha elidőz | a tigris és a szelíd őz. (József Attila)
- 3. (történettudomány, bizalmas) <A szabadságharc előtti politikai életben> ellenzéki képviselő v. az ellenzék lelkes híve. Átpártol a tigrisekhez. □ Lepkefi, járatosabb tigrist is véve magához, A felső járást akará hő lángra hevíteni. (Arany János)
- Szóösszetétel(ek): 1. tigrisbőr, tigrisfajzat; tigrisfoltos; tigriskarom; tigriskörmű, tigrislábú; tigrissörény; tigrisszem; tigrisszívű; tigrisvadász; 2. királytigris.
- tigrises, tigrisi.