TÉVEDÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
A téved igével kifejezett cselekvés, ill. az a tény, hogy vki tévedett; a valóság félreismerése. →
Enyhe tévedés; kínos, kis, megbocsáthatatlan, nevetséges, óriási, vaskos, végzetes tévedés; tévedések vígjátéka, tévedés kizárva*: szó sem lehet tévedésről;
tévedés azt hinni, hogy
; tévedésből v.
tévedés folytán tesz vmit; tévedésből történik vmi; tévedésen alapul v.
alapszik vmi; tévedéséről felvilágosít vkit; tévedésre alapít; súlyos v.
vaskos tévedést követ el vki (vmiben). Tévedés áldozata lett. □ Szép reményink hajnalcsillagánál A fövendő tündérkert gyanánt áll: Csak midőn tömkelegbe lépünk: Venni észre gyászos tévedésünk. (Petőfi Sándor) || a. Ennek eredménye: hibás, téves ítélet, gondolat.
Gépelésben írásban, összeadásban történt tévedés; tévedés csúszott a számításba, a szövegbe; belát, eloszlat, helyreigazít, jóvá tesz, tisztáz vmely tévedést. □ Tócsák ragyogtak
| s az Ég beléjük oly mélyre esett, | hogy
egy pillanatra elhitette, hogy | lent valahol egy másik ég ragyog
és | oly jó volt e gyönyörű tévedés, | hogy sokáig eljátszottam vele. (Szabó Lőrinc) || b. Annak az állapota, aki téved(ett).
Tévedésbe ejt vkit (vmire nézve): megtéveszt vkit;
tévedésbe esik: téved;
tévedésben →
van; súlyos tévedésben leledzik v.
ringatózik vki; vmi megerősít tévedésében vkit; tévedésében megrögzött; tévedéséből kijózanít vkit. □ Hogy tehát tévedésbe hozzam, cseréljünk dominót. (Szigligeti Ede) || c. (
jogtudomány) A valóságnak meg nem felelő elgondolás, feltevés.
Jogi, jóhiszemű, ténybeli tévedés. Tévedés esetét állapította meg a bíróság. Az adásvételi ügyletet tévedés miatt fel akarta bontani.