TÁBORNAGY főnév
<Némely állam hadseregében> a legmagasabb tábornoki rendfokozatot viselő személy a vezérezredes v. a hadseregtábornok fölött, ill. ritk. ilyen rendfokozat; marsall.
A győztes vezért tábornaggyá nevezték ki. □ Mikor a franciák kezébe került Ehrenbreitstein, a várparancsnoksági állomással Maillet-Brézes tábornagy lett megtisztelve. (Jókai Mór)
- Szóösszetétel(ek): altábornagy.
- tábornagyi; tábornagyság.