Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

TÁBLABÍRÓ főnév
  • 1. (jogtudomány, történettudomány) <A nemesi vármegyei rendszerben> a megye nemesei közül választott tiszteletbeli bíró, aki a megyei ítélőszéken nemesek és nem nemesek fölött egyaránt ítélkezett. Táblabíróvá választották. □ "Szentségtelen kezek soha se bántsanak, Ti az idők által szentesített [= megszentelt] falak!" Szól táblabíró úr lelkesedésébe’, Ha javítást súg a rosz szellem fülébe. (Petőfi Sándor) Mosolygott gúnyosan a balga táblabírán, akinek… özönvíz előtti fogalmai vannak a jogviszonyokról. (Jókai Mór) || a. (történettudomány, régies) <A nemesi vármegye által> ezzel a címmel megtiszteltetésként kitüntetett, de tényleges munkakör nélküli személy. Petőfi Sándor Gömör vármegye táblabírája volt.
  • 2. (1945 előtt) (Ítélő)táblai bíró.
  • Szóösszetétel(ek): táblabírójellem; táblabírószokás; táblabíróvilág.
  • táblabírói; táblabíróság.