Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SAS főnév -t, -ok, -a
  • 1. Hazánkban a legnagyobb testű, jobbára eleven állatokat zsákmányoló ragadozó madár; csőre kampós, lába izmos és rövid, csüdje tollas, karmai hajlottak. Békászó sascsonttörő sas; kőszáli, parlagi, szirti, törpe sas; a sas kering, kóvályog a magasban; lecsap, vijjog a sas. Szóláshasonlat(ok): olyan szeme van, mint a sasnak: messzire, élesen, kitűnően lát. □ Szállj Képzelet, szállj rózsafátyolodban | Bátran lebegve, mint királyi sas. (Kölcsey Ferenc) A török asszony tíz körömmel ragadta meg a fiúcskát. Megragadta, mint sas a bárányt. (Gárdonyi Géza) || a. (állattan) Sasok: ilyen formájú madarakat magában foglaló család (Aquilidae).
  • 2. <Főleg a hatalom, az erő jelképeként:> a képző- v. iparművészetben rendsz. stilizáltan ábrázolt sas (1). → Kétfejű sas. □ Gyors fakóm vitt hátán … | S mint a szél elértem rajta Bécsnek várát. | És hogy a hajnallal a városba értem, A király házára mindjárt ráismértem Kétfejű sasáról, mely a háztetőn ül. (Garay János) || a. (régies, bizalmas) Kétfejű sas. □ Arra a jó hírre ébredt, hogy a játékkártyák is bélyeget kapnak, már ezentúl azokon is ott lesz a sas. (Jókai Mór) Forget és Pongrácz közt kocka döntött, vagy a levegőbe dobott pénzen a "sas", vagy "írás’’ (Mikszáth Kálmán)
  • 3. (átvitt értelemben, 1945 előtt, bizalmas) Megkülönböztetésül sastollat v. sast ábrázoló jelvényt viselő párt, csoport tagja. A sasok győztek. □ A szegény sasok … csak hegyaljait isznak. (Jókai Mór)
  • 4. (régies, költői) Vén sas: rendsz. magánosan élő, harci dicsőségtől övezett idősebb férfi. □ A hírhedett népénekes már akkor vén sas volt. (Jókai Mór) Úgy megilletődött erre a kegyességre a vén sas, hogy alig tudta elmotyogni a szíve szándékát. (Móra Ferenc) Bólintottak jobbra-balra a nemesek. Volt már köztük egészen őszbecsavarodott vén sas is. (Móricz Zsigmond)
  • 5. (tájszó) Sasfa. Hozzunk sasnak való fát.
  • 6. (tájszó) Horog, karika v. görbe szeg, amelybe vmit beleakasztanak.
  • 7. jelzői használat(ban) Sashoz tartozó, sasra jellemző. Szóösszetétel(ek): 1. sascsőr; sasfiók; saskarom; sasköröm; saslak; sasmadár; sasszárnyú; sastekintet; sastermészet; sastoll; 2. halászsas; kígyászsas; királysas; rétisas. sasos.