Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SÁRHÁNYÓ
SARJ
SARJAD
SARJADÉK
SARJADZÁS
SARJADZIK
SARJERDŐ
SARJHAJTÁS
SARJÚ
SARJÚERDŐ
SARJÚKASZÁLÁS
SARJÚKÖLTÉS
SARJÚREND
SARJÚSZÉNA
SARK
SARKAL [1]
SARKAL [2]
SARKALÁS
SARKALAT
SARKALATOS

SARJ főnév -at, -a (választékos)
  • 1. <Növényen> fiatal hajtás; sarjadék. A lebotolt fűz sarjai. A bokor sarjakat hajt. Lenyeste a fa sarjait. □ A fű sarját nyírom, a fákat nyesem. (Babits Mihály) Kazánt súroltam; vágtam sarjat; | elnyúltam rothadt szalmazsákon. (József Attila)
  • 2. (átvitt értelemben, választékos, néha gúnyos) Utód, leszármazott, ivadék; sarjadék. Régi nemesi család utolsó sarja. □ Istók … mint grófi sarj nevekedik. (Arany János) Lásd, engem, kócos, bús jobbágyok Sarját rég megtett gyermekének | A finom, csábító Nyugat. (Tóth Árpád)
  • 3. (műszaki nyelv) <Vágó, metsző eszköznek> eltompult éle, amit fenéssel tesznek használhatóvá. A kard, a kasza, a kés, a penge sarja; elkoptatja, kicsorbítja, lefeni a borotva sarját. Szóösszetétel(ek): tősarj; tuskósarj. sarjas.