SPRICCER * [e v. ë] főnév -t, -ek, -e [e, e]
(Rendsz. nagy) fröccs. □ A József utcai kiskocsmában
a város legöregebb írói spriccert ittak ez időtájt, midőn én Pestre utaztam. (Krúdy Gyula) Bementek
egy kis kocsmába, ahol Menyhért sertéspörköltet s egy spriccert rendelt. (Móricz Zsigmond)