Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. főnév -ot, -ja
A svábok: a) a németségnek a bajoroktól nyugatra, Svájc határától északra lakó, délnémet nyelvjárást beszélő csoportja; b) a török hódoltság után Buda és Pest környékére, a Bakonyba, Tolna és Baranya megyébe, Szatmár vidékére, a Bácskába és a Bánságba különféle vidékekről telepített németek; c) (bizalmas) <néha barátságtalan érzületet kifejező szóhasználatban:> általában magyarországi németek, ill. magyarrá vált leszármazottaik. □ S az álmosaknak, piszkosaknak, Magyarkodóknak, ködevőknek, Svábokból jött magyaroknak Én nem vagyok magyar? (Ady Endre) || a. A svábok közé tartozó személy, főleg férfi. Württembergi sváb; budai sváb. □ Köpcsényben szekerembe fogott a sváb. (Kölcsey Ferenc) Vén sváb, csapláros úr, adj hűvös, méla bort. (Tóth Árpád) Parajt, sóskát, petrezselymet keresett, hogy hazaküldje a svábbal. (Babits Mihály)
II. melléknév -ul
1. A svábok közé tartozó <személy>, svábokból álló <csoport>. Sváb férfi, nő; lakosság, népcsoport. □ Látta magát sváb legények között, akiknek kerek fekete kalapja mellett a tavaszi virágok sápadoztak. (Gelléri Andor Endre)
2. A svábokra jellemző, hozzájuk tartozó, velük kapcsolatos, általuk használt, náluk szokásos. Sváb nyelvjárás, viselet.
3. Svábok (1a) által lakott, ilyen területhez tartozó v. vele kapcs. Sváb felföld. □ Egy sváb falu kocsmájában ebédeltek, nagy, üres, hűvös és dohos szálában. (Babits Mihály)