SÜVÖLVÉNY főnév -t, -ek, -e [ë, e] (
népies,
bizalmas, kissé
rosszalló)
- 1. Siheder, suhanc. □ A "Kékmacska"
akkori hölgyei bécsi disznóságokra és vastag anekdotákra tanították a gondjaikra bízott pesti arisztokrácia süvölvényeit. (Krúdy Gyula) || a. Nagyobbacska, eleven, virgonc v. fegyelmezetlen gyerek. □ Látod, te süvölvény, így kell azt csinálni
(Móricz Zsigmond)
- 2. jelzői használat(ban) (ritka) Ilyen korú személyhez tartozó, rá valló. Süvölvény éveiben.