SÜTÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. Általában a süt (1) igével kifejezett cselekvés, művelet, eljárás; az a cselekvés, hogy vki süt, vmit sütnek. Gázzal, gyors tűzön, lassú tűzön, lábasban, nyárson, roston, serpenyőben (való) sütés; hús, kukorica, lángos sütése. Sütéskor forgatni kell a húst. || a. Kül. kenyérsütés, sütemény, sült, tészta, kalács készítése. Ünnepi sütés; sütéshez készülődik; begyújt a sütéshez. Holnap sütés lesz. □ [A koldus] Ül
egy eltört nagy edény cserepén; tekenője sütéshez Egy hordó dongája, repedt az is. (Arany JánosArisztophanész-fordítás)
- 2. (csak jelzővel) Ennek eredménye; olyan kenyér, kalács, sütemény, amelyet vki sütött, v. vmikor sütöttek; sütet. Friss, mai, tegnapi sütés. □ Egy nagy karéj kenyér volt a szívemen felül levő kabátzsebbe begombolva, az édesanyám sütése. (Móra Ferenc)
- 3. jelzői használat(ban) (népies) Olyan mennyiségű <liszt>, amennyiből egy alkalommal kenyeret sütnek; sütet. Már csak egy sütés liszt van a házban.
- 4. (ritka) Tüzes, forró eszközzel való égetés, alakítás. A haj sütése. || a. (régies) Tüzes vassal való megbélyegzés. □ Sütéssel Megbélyegezem, békóba vetem [őket]. (Arany JánosArisztophanész-fordítás)
- 5. (ritka) Az a tény, hogy vmi süt (67), tüzel, éget. A kályha, a kemence sütése. A nap sütése ellen széles karimájú kalappal védekezett.
- Szóösszetétel(ek): hajsütés; kenyérsütés; napsütés; ökörsütés; szalonnasütés.
- sütési; sütésnyi; sütésű.