SÜTEMÉNY [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. Sütőben v. kemencében sütött, formával kiszaggatott v. darabokra vágott édes v. sós tészta, amelyet rendsz. étkezés végén v. egyéb alkalomkor csemegeként fogyasztanak. Apró, cukros, csokoládés, diós, édes sós sütemény; → száraz sütemény. A teához süteményt ettek. A gyerekek élvezettel majszolták a süteményt. Behozta a süteménnyel tele tálat. □ Már várta őket a mindenféle jó süteményekkel és sültekkel rakott asztal. (Jókai Mór) Az egész ház vendéglővé és cukrászdává alakult. Etel a száraz süteményeket vállalta, Stefi a tortákat. (Kosztolányi Dezső)
- 2. Péksütemény (pl. zsemlye, kifli). Házhoz hordják a tejet meg a süteményt. Friss süteményt vett egy péküzletben.
- Szóösszetétel(ek): 1. süteményfogyasztás; süteménykihordás; süteménypolc; 2. cukrászsütemény; péksütemény; teasütemény.
- süteményes.